Hozzávalók:
1/2 kiló finomliszt,
1/2 kiló rétesliszt,
3 ek. zsír,
1 ek. rozmaringos fűszerolaj,
1 szál enyhén csípős kolbász,
2 ek mustár,
1, 1/2 csomag szárított porélesztő,
1 deci száraz fehérbor,
1 ek. só, kevés frissen őrölt bors,
3 ek. tejföl,
A tészta megkenéséhez extra szűz olíva olaj, tetejére frissen őrölt bors, só.
*
Elkészítés:
Tálaláshoz, ehető díszként funkcionált, de természetesen nagyon finom önmagában is.
A finomlisztet, a réteslisztet az élesztővel összekevertem, a zsírt, az olajat, a tejfölt, a bort, és vizet hozzáadva 10 percig dagasztottam kézzel, míg a tészta nem ragadt az edény falára, és a kezemhez sem.
Ez hamarabb bekövetkezett mint más esetben, mert rétesliszt is volt benne, valamint a zsiradékoktól hamarabb veszítette el ragacsosságát a tészta.
1 órát pihentettem úgy hogy konyharuhával letakartam, majd ismét átgyúrtam.
Nem nyújtottam, ( bár ezt is tehettem volna ) hanem több részre osztottam, és nagyobb vágódeszkán kb.
1 cm-es re lapogattam.
Ezután boros pohárral kiszaggattam.
A maradékot újból összegyúrtam.
A kiszaggatott korongokat szétnyomkodtam, közepébe az előzőleg feldarabolt, és mustárba forgatott kolbászt tettem, majd golyókat formáltam belőlük.
Teflonos tortaformába tettem úgy, hogy a golyók érintkezzenek egymással, mert számítottam a sütés során történő újabb kelésre, és arra, hogy az érintkezési felületnél a golyók összetapadnak, de törhetőek maradnak, így kitűnő dísze lesz a tálalt ételnek.
A forma megtartása miatt a közepébe sütésálló tálat tettem, kicsivel nagyobbat, mint a később használt edény, de akár az is maradhatott volna.
A koszorú tetejét extra szűz olíva olajjal megkentem, majd sót, és durva borsot őröltem rá.
Úgy sütöttem 30 percig, hogy a sütő aljára kevés vizet tettem külön edényben párologni.
Természetesen, nem csak a tálaláshoz csináltam, mert ebből a mennyiségből több személy vendéglátására elegendő süti készült.
