Minden bizonnyal sok ember előtt ismert ez a régi, népi étel, melyet hívnak még -tájegységenként - gancának vagy gánicának is. Eleink sokat fogyasztották, hisz egyszerűen elkészíthető, olcsó és laktató étel.

A burgonyát meghámozzuk, felkockázzuk és sós vízben feltesszük főni. Arra ügyeljünk, hogy ne legyen sok víz rajta, csak annyi, amennyi éppen csak ellepi.

Amíg a krumplink fő, apró kockákra vájuk a hagymát, és egy kis lábasban a zsíron megfonnyasztjuk.

Ha puha a krumplink, saját vízében összetörjük, langyosra felületen (kerámialapos tűzhely esetében kikapcsolt felületen hagyva, régen a sparhelt szélére húzva) elkezdjük hozzáadagolni a lisztet. Egyszerre nem sokat, úgy 2-3 evőkanállal, hogy jól el tudjuk dolgozni egy fakanál segítségével. Mikor eldolgoztuk, jöhet a következő adag liszt. Mikor már olyan jó sűrű tésztát kaptunk, hogy kanállal tudjuk szaggatni, akkor előveszünk egy tepsit. Azt zsírral enyhén kikenjük, s elkezdjük beleszaggatni a tésztát az alábbi módon: egy evőkanalat belemártunk a hagymás zsiradékba, s ezzel a zsíros kanállal veszünk egy evőkanálnyi mennyiséget a tészából. Egy másik kanál segítségével beletetesszük a tepsibe oly módon, hogy egymás mellé kerüljenek a galuskák. Akár szépen meg is formázhatjuk a másik kanál segítségével. Ügyeljünk arra, hogy a hagymából is jusson mindenhová. 2 vagy 3 sorban rakjuk a tepsibe a tésztát.

Ha elfogyott a tésztánk, előmelegített sütőben 170 fokon átsütjük.

Fogyaszthatjuk köretnek, vagy laktató egytál ételnek is. Ilyenkor sült szalonnát is szoktak mellé fogyasztani, de egy kanál tejföllel mindenképpen érdemes tálalni.