Hozzávalók:
Húsos hasaalja szalonna,
kevés víz
*
Elkészítés:
Minden disznótor velejárója a zsír kifőzése, és annak mellékterméke a tepertő, ami nem mellékesen igen finom, sokoldalú csemege.
Ha étkezési célra készítjük, tanácsos inkább a későbbi élvezeti értékre koncentrálni.
Nincs finomabb ugyanis a jó húsos tepertőnél, ami kellemesen ropogós, nem gumiszerű, reggelire, vacsorára, de bármely alkalomra tökéletes, és ledarálva kitűnő alapanyag tepertőkrém, vagy hajtogatott tepertős pogácsa készítésére.
A legfinomabb étkezési tepertőt a sertés húsos, hasaalja szalonnájából készíthetjük.
Ha nem csíkozzuk fel, akkor pörcnek fogják hívni.
Ha felcsíkozzuk, egyrészt biztosabban jól át tudjuk sütni, valamint igazi finom ropogós tepertő lesz a végeredmény.
Ha disznótorban csinálunk tepertőt, nagyobb mennyiséget sütünk egyszerre, üstben, vagy bográcsban.
Kisebb tételben, lábosban csináljuk a tűzhelyen.
Közös viszont, hogy minden kiló szalonnához fél deci vizet tanácsos hozzátölteni még a sütés előtt.
A sütést 60-70 fokon kell kezdeni, de vigyázzunk, 130 fok fölé ne menjünk.
A szalonna, a gőzben jobban kiengedi a zsírt.
Folyamatosan kevergetni kell, kezdetben ritkán, majd sűrűbben, óvatosan, hogy ne törjön.
Addig kell sütni, míg a zsír tiszta, átlátszó nem lesz.
Amikor a kész tepertőt kiemeljük, és az edény falához nyomjuk, nem serceg, mert kisült belőle a víz, és a zsír.
Ha úgy látjuk minden zsír kisült, szűrjük le a tepertőt, és kevés tejjel spricceljük le.
Így ropogósabb marad.
Kihűlésig ne fedjük le, mert elveszti ropogósságát!
Megsózva, friss kenyérrel, a legfinomabb csemegék egyike.
Ne felejtkezzünk meg a zsírról sem, amit langyosan, szűrőn átcsorgatva, megfelelő tároló eszközben (zsírosbödön) hónapokig eltarthatunk.
