Tálaláshoz, ehető díszként funkcionált, de természetesen nagyon finom önmagában is.

A finomlisztet, a réteslisztet az élesztővel összekevertem, a zsírt, az olajat, a tejfölt, a bort, és vizet hozzáadva 10 percig dagasztottam kézzel, míg a tészta nem ragadt az edény falára, és a kezemhez sem. Ez hamarabb bekövetkezett mint más esetben, mert rétesliszt is volt benne, valamint a zsiradékoktól hamarabb veszítette el ragacsosságát a tészta. 

1 órát pihentettem úgy hogy konyharuhával letakartam, majd ismét átgyúrtam. Nem nyújtottam, (bár ezt is tehettem volna) hanem több részre osztottam, és nagyobb vágódeszkán kb. 1 cm-es re lapogattam. Ezután boros pohárral kiszaggattam. A maradékot újból összegyúrtam. A kiszaggatott korongokat szétnyomkodtam, közepébe az előzőleg feldarabolt, és mustárba forgatott kolbászt tettem, majd golyókat formáltam belőlük. Teflonos tortaformába tettem úgy, hogy a golyók érintkezzenek egymással, mert számítottam a sütés során történő újabb kelésre, és arra, hogy az érintkezési felületnél a golyók összetapadnak, de törhetőek maradnak, így kitűnő dísze lesz a tálalt ételnek. A forma megtartása miatt a közepébe sütésálló tálat tettem, kicsivel nagyobbat, mint a később használt edény, de akár az is maradhatott volna. A koszorú tetejét extra szűz olíva olajjal megkentem, majd sót, és durva borsot őröltem rá. Úgy sütöttem 30 percig, hogy a sütő aljára kevés vizet tettem külön edényben párologni. Természetesen, nem csak a tálaláshoz csináltam, mert ebből a mennyiségből több személy vendéglátására elegendő süti készült.