A húst többször átmostuk, majd feldaraboltuk, a csontos darabokat szétfűrészeltük. (így nem kerültek szilánkok a pörköltbe)  A húst ismét jól megmostuk, majd forró vízzel leöntöttük. A hagymákat megtisztítottuk, félkarikákra vágtuk. 

Az apróra vágott szalonnát, és a kolbászt zsírjára pirítottuk, majd a kolbászt kivettük a zsírból.

Először a csontos húsdarabokat tettük a bográcsba, majd a színhúst, aminek a tetejére halmoztuk a hagymát, a friss paprikát, és a paradicsomot, az őrölt köményt rászórtuk, és eloszlattuk rajta a darált paprikát, ami sós volt, így további sózást nem igényelt. 1 lestyánlevél szárastól került a pörköltbe, amit később kihalásztunk belőle. Kb. 2 liternyi víz pótlására volt szükség később, mikor a hús által kibocsájtott lé elfőtt. Mivel nem volt eddig megpaprikázva, megborsozva, nem volt ami miatt leragadjon a pörkölt. Így főtt addig, míg a hús meg nem puhult, a csontokról le nem vált. A sózott paprika, és a többi fűszer íze is beivódott a húsba. A napon szárított paradicsom, a szederlekvár pedig rendkívül pikánssá tette a pörkölt ízét.

A füstölt szalonnától, és a kolbásztól újabb pikantériát szerzett, ezért merem állítani, hogy rendkívül finom, komplex ízű pörkölt lett a végeredmény. Ehhez viszont el kellett végezni az utolsó simítást! A főzőléből keveset kivéve elkevertük házi őrölt paprikával, kevés őrölt borssal, majd visszatöltöttük a már készre főtt pörköltbe, valamint a keverőedényt is kiöblítettük a főzőlével. Ezek után megemeltük a bográcsot, hogy csak melegen tartó fokozaton érlelődjenek tovább az ízek.